Holdbéli utazás

Van, hogy szárnyra kél a gondolat,
képzeleted röpít a felhők fölé,
szeretnéd érinteni az álmokat
tán rajzolnál térképet odafelé.

Szép estét kívánnál a csillagoknak,
sorsodról mesélnéd az altatót,
lehet a hold is rád csodálkozna,
s pártfogásába venne mint utazót.

A hold-tenger parton üldögélnél,
csodálnál, hegyeket, krátereket,
meglesnéd különböző fázisait,
hogy mitől fél, és mikor kerek...

Sétálnál a tejúton is végig,
ott a kilátás biztos gyönyörű,
rájössz, hogy a valóság álmában
az egész nem is olyan tejszerű...

Talán a sors is arra lakik valahol,
bekopognál hozzá egy kis vizitre,
egyezkednél vele kicsit, mert talán
a bal lépéseit túlzásba vitte.

Vigyázz, kockázatos vele a játék,
veszélyesek a kártyái lapjai,
könnyen veszít vele szemben az ember,
onnantól meg lesznek számlálva napjai.

Elköszönsz tőle, már indulnod kell,
vidám az út mert az egyezség sikeres,
volt néhány játszma, amit megnyertél,
úgy érzed most semmi sem végleges...

Valami húz..., sebes az áramlat ,
ágyadban ébredsz, valamin mosolyogsz,
látod a holdat sötétlő foltjaival,
és mintha integetnének a csillagok...

Alkony