megálmodott, be nem teljesedett álmai.
A kőkemény valóság riasztó elevensége,
fájón mart bele a sokat igérő virradatba.
Miért? Sóhajt..Miért kell ennek igy lennie?
Miért egyenlőtlen a harc a sors és ő közte.
Türelme fogytán, úgy érzi elérhetetlen,
hogy gondtalan életet, biztonságot teremtsen.
A két keze fáradt, elgyötört a lelke.
Egyetlen bűne, hogy többet szeretne.
Több mosolyt látni szerettei arcán,
vidám gondtalanságra ébredni néhanapján.
Összeszedi magát..,nem segít az önvád,
Új nap, új esély, még nem vesztett csatát.
Talán egyszer az álom valóra válik,
kitartása mindennap, újra vizsgázik.
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése