annak a tükörnek,
melyben magam látom,
de téged érezlek...
Nincsenek titkok,
mind oda van írva,
tagadod a bánatod,
de szemed elsírja.
Hiába is kímélsz,
a féltésem ráérez,
pillantásod válaszol,
ha a szívem kérdez.
Rejtvényedben egyszerű,
a megoldások kulcsa,
a szem a lélek tükre,
mit érzel, oda van írva.
Elárul a pillanat,
akármit is takar,
legyen az vidámság
vagy emésztő zűrzavar...
Ha mosolyt látok benne,
vagy a siker csillog,
megnyugszik az érverésem,
s veled együtt boldog.
Tudom az élet rendjét,
a gyermekem felnőtt,
s egyre többet látok
szemed íriszében felhőt.
Hiányzik a szempár,
fényképedet nézem,
az akkori érzéseket,
most is felidézem.
Ritkábban olvasom
lelked üzeneteit,
de álmaimban ott vagy,
látom arcvonásaid...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése