körülöttem játszik a köd,
harmatpont alá hűlt a jövőm,
nem látok át rajta, szédülök...
Ritkulni tűnik, s még elhiszem
mögötte, derengő körvonalak.
Metsző valóságtól a részecskék
cseppekben földre hullanak.
Meleg légköri áramlatok,
foszladozó gondolatokká,
valómat simítják dermedő,
de élni vágyó sóhajokká.
Pártomra kel a szél, ébredezik,
szelíden bontogatja függönyét,
s a szűnni látszó homályon át,
lassan átsejlik éledő napfény...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése