Az egyik szemem sír,
míg a másik nevet.
Az ember csak boldog,
miért nem lehet?
Érzem kezed melegét,
szíved szeretetét,
a féltő ölelésed,
biztató üzenetét.
Érzem gyermekeim,
értékes kötődését,
a kellő ragaszkodást,
a kedves megbecsülést.
Érzem apám, s anyám
örök aggódását,
őszintén szerető,
meleg pillantását.
Oly szép is lehetne,
ám az élet alkot,
fájdalom, betegség,
törvényszerű gondok.
Még kezemben tartom
a reszkető, féltő kezeket,
ám félem a holnapot, hogy
már csak emlékezhetek.
Az egyik szemem sír,
míg a másik nevet.
Az ember csak boldog,
miért nem lehet?
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése