Nem jön álom a szememre,
csak az óramutatót
hallom..., kattog sietve...
Az értelem csomókat bontogat,
szűkölő árnyak..., megoldás
kéne...,egyformán fontosak...
Minden itt van, hit, akarat,
ösztönös, késztető , mégis
elgáncsol, az egó alul marad.
Nem tudom áttörni a falat,
hiába vágyom rá, lelkem
burkának, fájdalmas feladat.
Alkut kötnék vele, mi élhető,
ám fájó egyezség, egy nem kért
szerep, melyben nincsen pihenő...
Gyöngülök, nincs hatalmam fölötte,
a szomatikus létezés, önzőn
kapzsi, mindent magának szeretne.
Fölényesen, gúnnyal taszítja a kezet,
nem érti, jajj, dehogy érti, saját
maga fölött hoz, ítéletet...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése