Hóbortját éli a tél,
szeszély, amit birtokol,
néha csábítón szelíd,
mit gőgje megtorol...
Rügyet, bimbókat csalogat
csalárdul, becstelenül,
majd fagyhalálra ítéli,
gyönge létük lelketlenül.
Kápráztatna cseréje,
ablakokra virágot tűz,
s vigasza a könnyekből,
dermedő gyöngyöket fűz.
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése