Magad elől menekülsz ,
lelkedben zárt ablakok.
Indulat és félelem,
egymást váltva kavarog.
Túl sok a nehezéked,
a gerinc már túlfeszül,
a menet erőltetett,
ne rohanj bűntelenül.
Próbálod megérteni,
végül mégis feladod,
életfolyód parttalan,
már régóta így látod.
Lemondani a könnyebb,
felejteni vágyakat,
erőtlenné kiáltani,
eldobni az álmokat.
Hol ebben az értelem,
mártírt játszani minek?
Az áldozat szerepe
csak könnyekben fizetett.
Légy önző, csak egy kicsit...
ne hajts folyton fejet !
Hallod a szíved szavát,
sürget ösztönző üzenet...
A keringés még akar.
Ez a test. Most, és itt...
Nem majd, holnap. Még ma,
követeli az esélyeit.
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése