Könnyfolyó

Amikor bent marad a szó,
de világgá kiáltanád,
ordítanád, sikoltanád,
de csak néma sóhajtozó...

Tör, zúz odabent pusztítón,
a kár felbecsülhetetlen,
mert feladja elveszetten,
romjain ül várakozón...

Miért olyan fránya büszke...?
A hang képzése elakad,
tagadva égő vágyakat.
Néma vereség győzelme...

... szabadul, oly egyszerűen,
az áramlás feloldozó,
s ömlik az elfojtott szó,
keserűen hulló könnyekben.

Alkony