Írok egy átélt dallamot,
most, amíg hallom a ritmust.
Elvétett, hibás hangjegyek,
vádlón átírják a stílust.
Mértéket szab a valóság,
szívem túlveri az ütemet,
a sérült, elrontott kottában
ismétlődő, elcsépelt üzenet.
Nem várt, sóhajnyi szünetek,
de tovább űz a képzelet,
ír különleges melódiát,
nem szakad meg a lendület...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése