Rideg, zárt oszlopok között egy
gyötrelmében túlcsordult világ,
hol csend az őrület adósa.
Szikesedő táptalajban még
nemesül a beoltott hajtás,
a lét még ártatlan csalása.
Kínnal, kétségekkel mérgezett
tüskéi között, mégis nyílik,
a fájdalom nevelte rózsa....
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése