Ismerem a mélypontot,
merültem tengerébe,
ismerem a titkait,
már néztem a szemébe.
Érzéketlen zuhanás,
mikor nem számít semmi,
mikor egyetlen vágyad,
csak végre megpihenni...
Egy elgyöngült süllyedés
hol érzés már nem éget...,
majd dermedten megtorpan,
hol csonttá fagyna lélek.
Egy utolsó dobbanás,
felráz, életre hevít,
majd élesen beléd mar
durván megszégyenít.
Sikolt a felismerés,
fel miért nem adhatod...
Hátat fordítanál annak,
ki szívébe fogadott.
Mindig lesz veszteség,
ne koldulj ítéletet...
Életre ráz a végzet
Ember, éld az életed!!!
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése