színeket délibábot,
álmot varázs világban,
igéző magasságot.
Most még mesélek fiam,
repülünk felhők fölé,
napba nézünk titokban,
holdsugár hoz hazafelé.
Most még mesélek fiam,
egy gazdag igazságot,
mit kerestünk annyian,
s vakmerő bátorságot.
Most még mesélek fiam,
egy misztikus árnyékot,
űzhető rémálmokban
kínos fordítottságot.
Most még mesélek fiam,
szerepekről, célokról,
menedékről viharokban,
elérhető csodákról.
Még akkor is mesélek fiam,
ha már éled a tanulságot,
s gyermeked szemében csillan,
csiszolod tovább, mint gyémántot...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése