Kallódó jövő...

Furcsa, hogy nem érzem a jövőt,
mintha megállt volna az idő..,
az évszakok múlása tesztel,
a múlt kapaszkodása terhelő.

Sokszor lerázom sikeresen,
de mikor teheti belém mar,
miatta nem érzek fájdalmat,
mit okoz, szokványos zűrzavar.

Elkallódtak az álmok... Hová?
Csak a jelen perceire vágyok.
Nincsenek terveim, egy helyben
toporog, azt hiszem, amit látok.

Gyorsul a véráram sürgetőn:
ne állj meg, ez nem az a pillanat...!
Kell, hogy még a jövőt tervezd,
korai még a fásult gondolat...

Alkony
Zagyi Gáborné