Nincs válasz...

Élősködő érzések, tép az ellentétük,
mint egy téli képre festett nyári táj...
Elveszettnek tűnő kérdések válasz nélkül,
szeretném, akarok mögé látni, muszáj...

A hajnal megsimogat figyelem terelőn,
hagyom veszni magam ébredő napsütésbe,
míg a tolongó gondolatok újra élednek,
s kiéleződik a lelkem nehéz ébersége...

Egymással küzdő, változó kontrasztok, őrlő,
lázadó megérzések, válasz kell, irgalmas...!
Néma csend, csak szívem dobbanása hallik,
siet..., mint mindig, nem figyel rám, makacs...

Nincs válasz, csak a száguldó percek intenek
türelmességre, még nincs itt az idő...,
talán nem is kéne tudnom..., a jövő titka
legyen a holnapé..., el úgysem kerülhető...

Alkony
Zagyi Gáborné