Nem én emelem a tétet,
szemedben vonzó ígéret
csábít, mint mézes csalétek,
elragad, felemel, élek.
Nem enged zuhannom, nézlek,
felszínen tart, amit érzek,
kapaszkodom, már nem félek,
társát öleli a lélek.
Hallod a szívverésemet?
Dobbanó, kapott lendület
a megfakult évek felett,
átírt, lélegző történet.
Mi dermedt álmából ébredt,
a télből tavaszban lépett,
hol nem számít mennyit érek,
nem én emelem a tétet...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése