Sóhajnyi

Tétován vívódik
vágyam a peronon,
míg sorsom íródik
sóhajt az alkalom.

Útjára engedem,
szárnyaljon szabadon,
röpülünk bérceken,
túl a virradaton.

Felkelő napfényben
ébren kapaszkodom,
szétárad bensőmben
egy lázas izgalom.

Szeretnék túllátni
közönyös falakon,
a csendet felrázni
a szürke betonon...

Alkony
Zagyi Gáborné.