Köszönöm...

Hívogató színfolt,
itt a faluvégén,
egy kicsiny kápolna,
ékkő az útszélén.

Tiszta és rendezett,
mindig megcsodálom,
a cserépben virág,
gondozzák úgy látom.

Néha megpihenek,
utam erre vezet,
leülök a padra,
kicsit elmélkedek.

Áldom és dicsérem,
azt a szorgos kezet,
ami rendben tartja
ezt a kedves helyet.

Hazafelé tartok,
s a tájat csodálom,
a kápolna mellett
hajlongani látom.

Kendős, öreg néni
rózsát metszett éppen,
- Hálásan köszönöm -
suttogta a szívem...

Alkony
Zagyi Gáborné