Szabálytalanul elmosódott,
emléke napszítta, kifakult.
Meg nem szánt kínja. Megtagadott.
A vakult tükörkép kitisztult.
A jelen idillje átszabott,
jól nevelt szelídség rám simult.
A kín mi egykor befalazott,
észrevétlenül átalakult.
Nem érzem haragját, itt hagyott.
Átkom burjánzó zöldben gyógyult.
Csitított, karjában ringatott,
életre kelt vágy hozzásimult...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése