Eső utáni idill...

A vihar elvonult,
még utána bámult
derülő bírája,
szivárvány mosolya.

Csillanó bársonya
bókként csomagolva,
napszínűvé gyógyult
bája hozzá simult.

Lágy erogén zóna
a vadvirág szirma,
csókjától kivirult
majd mélyen elpirult.

Méh röppen vigyázva
gyűjt a hozományra,
a szél piheg..., lassú,
csak néma szemtanú...

Alkony
Zagyi Gáborné