Beszédem Istennel...

Annyit kértelek Istenem,
segíts, egy kicsit figyelj rám...,
de más dolgod volt éppen, tán
utolsó voltam a listán.

Kerestelek a szívemben,
hívtalak, szólongattalak,
de fájón, üresen kongtak
nyomástól duzzadó falak.

Éreztem itt vagy valahol,
üzentél is, most is őrzöm,
majd jövök, ne félj, erős vagy...
és csak gyarapodott bűnöm...

Foghattad volna a kezem.
Irigyeljem kinek adatott?
A bénát, a vakot, szegényt?
Nem, irigy rájuk nem vagyok.

Azt is tudom el nem hagytál,
kevés erőm mindig akadt,
reményszikra sokszor lobbant,
szelíd békém tőled fakadt.

Látod kevesebbet hívlak,
azt is csak gyermekeimért,
esténként még imádkozom,
tégy a boldogságukért...

Alkony
Zagyi Gáborné