Magamért szeret...

A szeretet itt ül a vállamon,
szinte érzem forró leheletét,
gondosan simítja rám békéjét,
mint takarót, alatta álmodom.

Az álom éber, valóságszőtte,
birtokolom édes tulajdonom,
s bár aggódón uralkodik, hagyom
irányítson, nincs titkom előtte.

Szégyellem a gyöngeségem. Nevet...
Gúnyol talán és csak irónia?
Nyaggatom, ki kell mondania :
- nincs miért ...,- mondja magamért szeret...

Alkony
Zagyi Gáborné