Nem állok meg, s bár sokszor elesem,
s míg a dühét éli rajtam átkom,
csak távolodik, vágyott világom,
nem heverek a porban, keresem...
Keresem, kutatom, s ha megtalálom
a pillanat rejtette harmóniát,
megbecsülöm minden apró dózisát.
Mohó derűvel élem. Csomagolom...
Csomagolom a megszerzett jussom,
mint gyermek az édes vásárfiát.
Őrzöm színét, ízét az illatát,
s újra érzem, amikor kibontom...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése