Már nem számít mit rontottam el...
Már nem számít. Csak vakult tükör
homályos foltjait bámulom,
furcsán idegen, már nem gyötör...
Kímél, megtörik rajta a fény,
kicsorbul, pengéje életlen,
oly szigorú, de meg nem sebez,
szabad rabság ez, bilincstelen...
Mintha mondaná - ne figyelj rám -
mégis vonzza a tekintetet...,
holnap, talán holnap kitörlöm
a foltokban vesző képeket...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése