Messzi utakra vágyott,
de csak álmai vitték oda,
csúfot űzött vágyaiból
a valóság rideg mosolya.
Kényszerűségből elfogadott,
szürke, egyszerű hétköznapok,
próbálta színezni őket,
de csak egy helyben topogott.
Szűkre szabott a lehetőség,
de azért álmodni még szabad,
éjjel a takaró is végtelen,
nyújtózva a csillagos ég alatt...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése