Temető nyugszik a sziklás hegytetőn,
elbűvöl a kilátás, valamit súg
a szél, dallamot játszik sírok fölött.
Keringenek rikoltozó sirályok,
fölém tornyosulnak a fehér falak,
járok kőházak és szűk utcák között...
Az ablakokban pirosló muskátlik,
a pálmák és leander árnyékában
szerelmesen turbékoló galambok...
Sikátorok, hangulatos éttermek...
sültek, rozmaring és levendula,
a levegőben fűszeres illatok...
Állok a móló hullámtörő falán,
fehér hajó szeli a nagy kékséget,
szinte érint a déli romantika..
Szelíden, engesztelőn, simul hozzám
a tegnap még haragosan tomboló,
szeszélyes. Most végtelen harmónia...
Lassan megmártózik a vöröslő nap
a hűvös, de kristálytiszta tengerben,
a lázas morajlás suttogássá halkul...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése