Egy rózsa, ami sosem virágzott,
mi álmaimban kibontakozott,
képzelt szirmait a szélbe szórtam,
s hagytam elveszni az áramlatban.
Feledtem is, mégis viszont láttam,
tőled kaptam egy alkonyatban,
most sértetlenül kezemben ragyog...
talán összerakták az angyalok.
Mesél és mesél, hisz sokat látott,
nevetést, szerelmet, boldogságot...
Érzem az illatát, megérintem,
s az egyensúly furcsán helyrebillen.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése