Maradék büszkeség...

Még lép, hullámzó tömegben
sodródik kifosztott lélek...
még lép, gyorsuló ütemben,
titkolná a gyöngeséget.

Még lép, de lehajtott fejjel,
alázatos, nem vakmerő...
Már hiányzik a lendület,
az elszívott életerő.

Még lép..., nem mér időt, távot,
már semmi sem biztonságos...
sokat kapott, sokat látott,
szégyenkező igazságot...

Még lép..., önmagát keresi,
s bár talpak alatt tipródik...
nincs pánik kapuzárási...
büszkesége nem engedi...

Alkony
Zagyi Gáborné