Semmit nem kaptam ingyen
nekem sok volt a kevés,
nem őrzött, bénán figyelt,
csak várt a gondviselés.
Valami elhalt bennem,
mert kiégett, megbukott,
a túlhajszolt makacsság
egy napon megtagadott.
Mint egy szétszakadt fotóalbum,
mi félbemaradt, újrakezdett.
A félelemmel kevert aggály
túlpörgött, aztán rajtavesztett...
Megmaradtak tanulságnak,
soha be nem forró hegek,
megtanított, hogy én voltam,
ki fölöttem ítélkezett...
Kíméletlen birtokolt juss,
mi vissza nem fordítható.
Cseppekben adagolt jelen
ébreszt, az élet íze jó...
Többet szeretnék belőle
oly mértéktelenül mohón,
saját alkonyom ez, mi itt
ég bennem, szinte lángolón.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése