Újra és újra előhívott képek,
hol játszik több csillagos fantázia,
idillbe csomagolt érzékiségek,
karátban mért, érintett harmónia.
Zuhanás szokott mélységig, szigorún
elindul a rongyossá játszott playbeck,
csapból csepegő irónia, öngúny
tükörben agyonsajnált töredékek...
Végtagok zsibbadása, erőltetett
nem szűnő lárma, kínzó kényszerűség,
szükséggel sűrűn szőtt, fájón erezett.
Blokkoló órával sóhajtó esték.
Rohanó miértek, felmelegített
szavak, maradék, szennyes, konyhaszag.
Tegnapról átégett be nem fejezett...,
Sötétben imák, elsóhajtott szavak...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése