Emlékszem az éjszakára,
mikor lehullott egy csillag
és arra a kívánságra,
amit suttogtak az ajkak.
Még gyermeki, regénybeli
vakmerő vágy volt. Igazi,
oly lázas, élettel teli,
ifjú. Íze friss, tavaszi...
Mint képzelt időkapszula
már csak emlékeimben él,
bár a szél még mesél róla
nem látom, már messze a cél...
A tartalma már szétmállott
tanulságnak, bölcsességnek.
A valóság sablonra váltott,
egyszerű, banális történet.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése