Mitől más...

Szinte minden ugyanaz,
és mégis annyira más,
az emlék torz változat,
miért gyötrő villanás.

Valami megváltozott,
A fű, a fa, a virág
tán más színeket kapott,
mitől más most a világ?

Kínját feledi a test,
csodál mindent, ami él,
látja, mi a lényeges,
az élet másképp mesél.

Hangok, képek, rét, erdő,
csupa-csupa létezés,
A nap, a felhő a szél,
hallható a lélegzés.

Kutatom a nyitját, hív,
hogy mitől kékebb a kék.
Mohón, lázzal ver a szív;
min-dent, min-dent látni még.

Most mitől más az értelem,
hisz csillan ezüst, reszkető...
Vállamon int a türelem;
figyeld..., itt pihen az idő...

Alkony
Zagyi Gáborné