Száradó lelkemen
szegényes vétkeim,
súgom mit üt szívem,
szétszórom titkaim.
Őszinteség, lélektükör,
nem gyötör, csak kellő mélység.
Gyöngeség, nem véd, összetör,
amit látok védtelenség...
A felszínen jellemhibák,
felvállalt tettek, vágy, imák.
Tisztán látom magam, s fonák,
háttérben lapuló simák.
Bűntelenek, okosak, szépek,
ítészek, tanult jóságosak...
Csak áldás, amit rájuk kérek,
s szárnyakat is az angyaloknak...
Alkony
Zagyi Gáborné
Elvárt (?) és megélt énünk összhangba hozása a legnehezebb emberi feladat, a siker fokmérője tulajdonképpen - egyéniségünk.Örömmel olvastam versedet.- Üdv. Józsi
VálaszTörlés