Időnként belém mar még a múlt fájdalma,
a jótékony idő nem elég gyors.
Azt mondják begyógyít minden sebet, amit
könyörtelenül hagy a szeszélyes sors.
Még nem érzem a kegyet, amit nyújtani tud
a vén komisz, most ellustult nagyon.
Szívembe vágják tüskéit az elmúlt évek,
s közben elhalkul minden mondatom.
Nem az idő az, ami gondomat megoldja!
Nekem kell tennem, küzdenem érte!
Mert bármit teszek is a múltam nem változik,
s marad mindig a jövőm része.
Tudom a sebek sosem forrnak úgy össze,
a lélek, ha sebzett sosem lesz olyan mint az új,
de a remény mindig él s megmarad, hogy ha
kedvesen bánnak vele, átalakul.
Türelem kell ,szeretet megértés és bizalom ,
egy igazi társ és sok-sok szép gondolat,
s ha új már soha nem is lesz, de élhetőbb
lesz a jövő, s vele minden pillanat.
/Alkony/
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése