Dráma függöny mögött. Nincs érték,
az erőfeszítés túlbecsült,
riasztóvá szürkülő kékség,
a jel segélykéréssé gyöngül.
Egyedül maradt a pillanat,
dermedt kéreg, szinte bénító,
alatta még lüktet a tudat,
egyszerűen, sírni volna jó.
Hangosan csapódik az ajtó,
el sem köszön utolsó esély.
Menekül? Nem birtokolható.
Valamit elejt. Mozdul, remény...
Egy ottfelejtett szinte semmi.
Megtörik csend. Kopogás, nyüzsgés,
vendégeket nem vár itt senki.
Megértést hozott, együttérzést...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése