Talán taníthatnálak beszélni,
vagy inkább, te engem cicanyelven,
akkor tudnánk egymásnak mesélni.
Te vajon hiszel a tündérekben?
Olyan kedves ez a dorombolás,
nem vagyok buta, tudom mit jelent.
Szeretsz engem és ez barátkozás,
érzem is a szívemben idebent.
Senki sem szeret egyedül lenni,
olyan jó, ha együtt van a család,
csak tudnám időt hol lehet venni,
hogy többet lássam apát és anyát.
Még nem tudom merre van az a bolt,
amit mindenki annyira keres,
hol naponta végig állják a sort,
titok, de én hallom a "nincs"- eket.
Ha megnövök olyan gazdag leszek,
a "még egy percből" tengernyit veszek,
számolatlanul, mint eső cseppet,
adok majd belőle mindenkinek.
Nem lesz olyan messze," mindjárt jövök",
mese előtt nem alszik el gyerek,
hiányon minden rést betömködök
"várj egy kicsit"-re lakatot teszek.
Anyának van a legszebb mosolya,
a legszebben mondja, hogy "ígérem"
a legcsodásabb meséket tudja,
ha lesz időm mindet elmesélem.
Azért beszélni megtanulhatnál,
bár fáraszthat az egérvadászat,
mert olyan csuda gyorsan elalszol,
ha simogatom puha bundádat.
Alkony
Icus Zagyi Gáborné
Én is szeretnék akkor cica lenni. De ha bár ember és férfi, akkor is e szavak versben, tökéletesen mintha hozzám szólnának amit azt jelenti, gyermek korban hasonlóan képzelt volt a majd felnőtt világunk. Csakhogy egy valós világ ritkán ha tán egyáltalán - még versben sem - elképzelhető.
VálaszTörlésTehát a vers hozzám is szólt vagy érintett.