Főszerep

Mindig egyszerű voltam,
talán túlzottan őszinte,
a jóhiszeműség madara,
kinek nyakát szegte a hite...

Hittem, amit én adok,
csak azt kapom vissza,
de jó is lenne, ha az élet,
ilyen nagylelkű volna...

Ha imáimra gondolok,
mély szomorúságot érzek,
kinek könnye arcát mosta,
gyertyája a körmére égett...

Oly sokat kértem esdeklőn,
hogy lássam a helyes irányt,
ám keserves ajándékként,
elgáncsolt a saját hibám.

Azóta tudom, tetteimtől
teremnek igazi csodák.
Elkönnyezett éveimért,
nem az ima a hibás...

A hit önmagában kevés,
mégis hasznos a gondolat,
ám csak akkor ér valamit,
ha kézen fogja az akarat.

Ha el is buktam százszor,
százszor fel tudjak állni,
a tapasztalat megtanít,
élni jöttem, nem statisztálni...

Alkony
Zagyi Gáborné
2014. 11.