Mögötted...

Nagy lánggal égő ártalom
azt sem tudod miért lobog.
Méreg az..., tort ül bánaton,
s a tűz egyre terjed, ropog...

Túlszárnyal dobbanásokon,
s te csak bénultan hallgatod,
nem fojtja könny, sem fájdalom.
csendben tűröd, nem olthatod...

Tűzben tartott valóságod
nem veszhet el, csak nyugalom...
Mindig létezett, megszokod,
s lassan átlátsz zűrzavaron.

Alkony
Zagyi Gáborné