Csak egy hétköznapi reggel...

Nyugalom, kávéillat,
elcserélt gondolatok,
különös vibráció,
ahol nincsenek titkok.

Míg kezem melengeted
a jelenhez simulok,
igazodik az idő,
ahogy a szívünk dobog.

Aztán ránk un, elköszön.
Űzik sürgető zajok,
settenkedő virradat,
küszöbön hétköznapok.

A pillanat velem marad,
amíg éleket vasalok,
miközben ránctalanítom
a folyton gyűrődő gondot...

Alkony
Zagyi Gáborné