Ami rendeltetett.

..

Fájdalma arcára ül
az ajka cserepes,
reszket bennem a lélek,
szavakat keresek...

Mennyi emlék, érzés
örvénylőn hömpölyög,
az imák bent maradnak,
már falakba ütközők.

Rongyossá olvasom
élete nehéz lapjait,
a reménység betűje
már egyre halványodik...

Megtagadni a sorsot,
követelni az életet...!!
Fejét rázza a végzet...
embernek nem ez rendeltetett...

Alkony
Zagyi Gáborné