De nem kérhetem

Kérem vissza a színeim,
a mozdulataim erejét,
a fiatal énem gyermeki,
ártatlan lelkiismeretét.

Kérem vissza a tetteim,
régi szárnyaló lendületét,
a hitem töretlenségét,
a remény vendégszeretetét.

Kérem vissza a lázat is,
a szerelem csáberejét,
az izzó érzelem minden
átható, fényét-melegét.

Kérhetem -e forgasd vissza,
az idő óriáskerekét?
Veled röpítsen vissza még,
újra álmodni az ébredést.

Kérhetem -e vissza mindezt?
Balga vagyok kedvesem...
Miért vágynék többre, hisz
szép ez a szelíd szerelem.

Életszagú mindez, értelem.
Az idő múlása? Jelentéktelen.
Őszül már lassan a nyár is,
de szép veled,szeretem.

Megszokom a gyengeséget,
s, hogy az időm fájón kevés,
ölelj, s már nem is zavar, mit
az idő az arcomra vés...

Alkony
Zagyi Gáborné