Más kertjében tökéletes...

Időnként visszahozza a szél
darabokra tépett szavaim,
vázlataim életre kelnek. 
Viszontlátom a virágaim,
de más kertjében növekednek.
Nézem, keresem az illatát...
Olyan, tökéletesnek látszik,
más kézjegye, nem az én betűm.
Ostoba szív hamisan játszik
e kopott, elhasznált billentyűn.

Alkony
Zagyi Gáborné