Mint eldobott kövek...

Soha nem kellett más tulajdona,
lopott percek sosem érdekeltek,
hűség mindenki magánvagyona,
sok szennyet takar díszített szőnyeg.

Csak felvettem, amit más eldobott,
s engem hasonlóképp fölemeltek.
Tán a csillagokba meg volt írva,
hogy "Ők majd egyszer egymásra lelnek"

Összeér a két, sorscsiszolta kő,
mely a másik nélkül értéktelen.
Életre kelt bennem elhalt lelked,
s tiédben ott dobog az én szívem.

Alkony
Zagyi Gáborné