Valami visszahúz,
merev a mozdulat,
magad sem érted
tagadó szavadat.
Meg nem élt álmok,
eldobott vágyak,
mélyen legbelül.
szabadulni vágynak.
Magad köré burkot
vonsz, fájdalmasat.
Tömködöd a réseket,
míg szíved belehasad.
Bántja a szemed az
áttörő fény sugara,
ijeszt az ismeretlen,
de csábít a gondolata.
Próbálsz lépni, most
talán mégis sikerül,
simogat a lehetőség:
Ne félj! Ne menekülj!
Fogd meg a kezem!
Légy őrült egy kicsit,
hallod, hogy ver a szíved?
Kéri az esélyeit...
Segíts neki! Indulj!
Veled tart, aki szeret.
Rövid ugyan az élet,
de még boldog lehetsz...
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése