Tudunk várni arra, aki szeret,
szíveket öltöztet a viszonzás.
Kapocs, mi két világ között rekedt,
hittel épült híd. Összetartozás.
Öröklétű a jó és rossz fölött,
edződött pilléreken tapaszok,
gyógyult hegek ott, ahol eltörött,
ötvözött titok, fénylő csillagok.
Sürgés-forgás, lobban gyertyák lángja,
hisz az angyalokban, aki gyújtja.
Nincs új ima. Szíve dobbanása.
Ünneplőt húz örök kívánsága.
Boldognak lássa azt, akit szeret,
az a híd sokáig álljon büszkén,
s mindig legyen út mi haza vezet.
Minden napra jusson öröm, s remény.
Fagyos téli éjben egy égi jel.
Üzenet a csillagfényű csendben.
Félelmein túl, hisz még emberben
Isten küldötte. Vándor megpihen.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése