Elpusztíthatatlan...

Túl sokat látott. Sír a szél.
Meséje megannyi sötét
szilánkként robban szerteszét.
Megfagy ima égő tűznél...

Kéz rakja. Ártani akar,
s míg a füstje könnyeket csal,
koccint széles vigyorral.
Ördöggel. Keserű pohárral.

Nincs szánalom. Irgalmatlan.
Kénköves lehelet pusztít.
Nem érti, fél, aki épít,
értelmet keres káoszban.

Törmeléket seper gyásza,
fohásza száll. Ember bízik,
s a hamuban újra nyílik,
hitének örök virága.

Alkony
Zagyi Gáborné