Fel kell ébrednie

Csak jóságra, szeretetre vágyott. Megbecsülésre.
Hűsége tanult. Falakon átlátni, behunyt szemmel.
Akart elköszönni, de mindig jött egy újabb reggel.
Besűrűsödött keserűség, jég a melegségre.

Gyöngeségre nincs mentség,lépcsőfokok a mélységbe.
A józanság részegsége, végszavak lemondással.
Vágy válaszfal mögött. Istentelen idő, önváddal.
Út, ami nem vezet máshová, csak az ürességbe.

Megtalált, elveszett harmatcseppnyi remény esélyre.
Alvónak fel kell ébrednie. Látni, éreznie.
Tágra nyílt szívvel, őszintén belefelejtkeznie...
Szirmait kitépett virág, még mosolyoghat égre.

Alkony
Zagyi Gáborné