Ír...

Gyűrött álmok papírkosárban.
Rajtuk vádlón átüt a tinta.
Érzés a zsibbadó ujjakban, 
béna ritmus. Hinta-palinta...

Gyermekkorba röpít és vissza.
Múlt lassan összegömbölyödött.
Bekötött szemmel nem ártana,
de az érben besűrűsödött.

A behúzott függönyök mögött
túlsúlyos fájdalomtól piheg,
lélekben hiszi erősödött,
s a papírt élettel tölti meg...

Alkony
Icus Zagyi Gáborné