Most!

Kell az egyensúly. Most!
Itt a földi síkon.
Leláncolt sémáim
terhét alig bírom.

Kell a változás. Most!
Nem máskor, vagy holnap.
Túlsúlya megbénít
hű csalódásoknak.

Szeretni az életet. Most!
Varratok, sebek, nincs titok.
Az évek elmúlnak úgy is,
ha folyton csak gyógyulgatok.

Hinni abban, hogy nyerek. Most!
Csak a lemondás az átok.
Gyűrött csokipapírokon,
soha meg nem nézett számok.

Alkony
Zagyi Gáborné
2013