Végső stádium...

Kísér a tekintete, de mintha messze járna.
Mozdul, látom intene, kudarc a búcsúzása.
Vigyázz magadra... Értem. Pedig csendes sóhaj csak.
Féltem... Olyan védtelen. Rá kéne, hogy vigyázzak...

Ha felébredek éjjel, az első gondolatom,
bír -e rémületével, s míg érte imádkozom,
felidézem az arcát, de nem betegen látom,
életerős. Mosolyát... a szívembe zárom...

Alkony
Zagyi Gáborné